Mindennapjaim

Még néhány óra, és érkezik a sötét
Még néhány óra, és érkezik a hideg
Dühöngő dáridó tapossa lelkemet
Nyomurult Valóság mi lesz mostan Veled
Kis pici paplanom hóból lesz télire
Párnám is lesz, - tömök illúziót bele
Hóhér barátaim ácsolnak ágyacskát
S én fekszem majd benne, - egyetlen valóság

                                      (Tóth Zoltán)

Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alig bírom
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem.
Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok
Arról, amit mondani kell
Amit helyettem senki nem mondhat el
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem.

                           (Bódi László)

Kedves barátom, én most rád gondolok
Fáj most a szó, beszélni már nem tudok
A hangom ha mégis hallanád
Ha várnád még a folytatást
A hangom ha mégis hallanád
Nem én vagyok csak más lehet
Na még egyet!
Még egy pohárral, de már nem velem
Túl hét határon és tengeren
Esik a hó, integet, kicsike szánon megyek innen el
Mégegyszer, ha nem túl nehéz, csak gondolj rám
Én úgy vagyok, mintha álmodnám
A sok háztető, az elmúlt idő
A nem létező szép új világ
Rám nevet

Kedves barátom
Fáj most a szó
A hangom ha mégis hallanád
A hangom

Nem kell levél, és nem kell hír
A baj tolla már mindegy, mit ír
Vártak hegyek az álomkontinensen
De nincsen hajó, mi arra menne innen

Nem kell levél és nem kell hír
Mindegy, mit ír, mindegy, mit ír
Másnak szabott álmok lógnak rajtam
Így állok itt rosz bohócruhában

Jó reggelt jó reggel!
Bármit hozol, már nem kell

Nincsen a világ az erdőn túl
Nem rajzolunk és nem lesz új
Nincsen vitánk e végső parlamentben
Boldog leszek a ninccsel és kevéssel

Jó reggelt...

Jópofa vagyok, jópofa vagyok,
Csak jól pofán kéne vágni!
Kés, kés, kés, kés, nyakamon a kés!

Kicsi az eszem, nagy a szám,
Be kéne már fogni talán!
Kés, kés, kés, kés, nyakamon a kés!

Mindenki elment, mindenki itt hagyott,
Én is elmegyek, mindent itt hagyok.
Kés, kés, kés, kés, nyakamon a kés!

Szemembe nézett, szemembe köpött,
Csak annyit mondott: szebb jövőt!
Kés, kés, kés, kés, nyakamon a kés!

Megérdemeltem, amit kaptam,
Megérdemeltem, ez a jutalmam!
Kés, kés, kés, kés, nyakamon a kés!

Jönnek a boldog szép napok,
Teljesen mindegy, hogy hol vagyok!
Kés, kés, kés, kés, nyakamon a kés!