És ha nem tudom hogyan de Ottó betévedne ide, akor ajánlom Neki, hogy olvassa el!
Ha adunk magunknak, néha esélyt is kapunk,
ha úgy áll mégis, úgy áll mégis.
Vesénken át távozik, de mi akartuk,
mert jó így.
Levesbe egy csipetkét ez is kell, különben remegnék,
Ha rá gondolok elájulok, tőled mi mást kaphatok,
Csak magányt, esetleg csendet, kérek a fejbe rendet,
raknék, mert erdő van idebent, erdő, erdő van idebent.
Erdő, erdő van idebent...
Szépen belassulunk,
Nincs m'ért, hát nem kapkodunk,
Voltunk jobban már, de
nem panaszkodunk.
És hiába erőlködnél, ha kerülő utakon mennél,
Estére itt a helyed, szeretheted, vagy gyűlölheted.
És újra és újra láthatod, ugyanazt, ugyanúgy, ugyanott.
Marad minden a régiben, erdő, erdő van idebenn.
Te is láttad azt, amit látok, mégis elfelejtettél,
Most is hallod azt, amit mondok, mégis itt felejtettél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.